Az esztergomi híd előtörténete

Régészeti leletek arra utalnak, hogy az esztergomi dunai átkelőt ősidők óta használták. Ennek legrégebbi bizonyítékai a bronzkor középső szakaszából ismertek. Az átkelő /gázló, rév/ használatának legrégibb közvetett írásos emléke a római korból, a 170-es évekből származik. Római történetírók munkáiból tudjuk, hogy Marcus Aurelius császár több éven át vezetett hadjáratokat a várossal szemben, az Alsó-Garam-völgyben lakó kvádok és markomannok ellen, s a római légiók is nyilván itt keltek át a Dunán. Egy római kőemlék felirata pedig - amely Esztergomban látott napvilágot - a két part közötti, akkori kereskedelemnek érdekes emléke.

Az Esztergom-Párkány /utóbbit a középkorban Kakat-nak nevezték/ közti rév hajósait I. Géza királynak egy 1075-ben kelt okmánya, magát az átkelő helyet II. Endre király 1215. évi oklevele említette először. A XIII. század végéről már részletes, írott adatokat ismerünk.

Miután Esztergom vára 1543-ban török kézre került, az átkelőhely a kereskedelmi forgalom mellett ismét hadászati szerepet is kapott. A törökök az elpusztított Kakat falu helyén hídfőállást, palánkvárat emeltek "Dzsigerdelen-parkani" néven. A török parkani = erőd szóból keletkezett a település újkori magyar, Párkány elnevezése.

1585-ben Szinán budai pasa megépíttette Esztergom és Párkány között azt a hajóhidat, mely 100 éven keresztül jelentett kapcsolatot a Duna két partja között. 1663-ban Köprülü Mehmed cölöphidat veretett, ez azonban valószínűleg csak a hajóhídhoz csatlakozó hídrész volt.1683-ban a híres párkányi csata alkalmával a lengyel tüzérség a hidat szétlőtte. Esztergom felszabadulása után a Dunán rév működött. 1683-tól közel 80 évig csak dereglyék, csónakok közlekedtek a Duna két partja között.

1762-ben Barkóczy Ferenc érsek a pozsonyi, komáromi és budai átkelő mintájára itt is úgynevezett "repülő hidat" építtetett. Ez a szerkezet működött 1842-ig, amikor Kopácsy József hercegprímás Gramling Ignác ácsmesterrel ismét hajóhidat létesített. A hajóhíd a téli hónapok kivételével, amikor a jég, ill. jégzajlás miatt szét kellett bontani, állandó összeköttetést biztosított Esztergom és Párkány között, egészen 1895-ig, amikor átadták a Mária Valéria vashidat.

A Mária Valéria híd építése /1893-1895/    

1893-ban felerősödött az igény, hogy Pozsony /1890/ és Komárom /1892/ után Esztergomban is állandó vashíd épüljön. Döntő lépés volt, hogy az érsekség 1892-ben lemondott vámszedési jogáról, így állami költségvetésből épülhetett meg a híd. Az építkezés helyére történő felvonulás és a megvalósítás előkészítése gyakorlatilag 1893. december 1-től 1894. február 28-ig tartott.

A híd helyét a városon belül az érsekség kívánságát figyelembe véve Lukács miniszter véglegesítette. Ezzel a város szerkezetében jelentős módosítás történt.   

A kivitelezést Cathry Szaléz nyerte, aki a pozsonyi Duna-hidat építette, a híd szerkezete azonban a Komáromban már megépült, Feketeházy János "eszmélye" szerinti sarló alakú rácsos szerkezet volt. A híd kialakítása - a minisztérium kiírása alapján - 117 m-es legnagyobb nyílásával, esztétikai okokból választott változó nyílásaival igényes, gazdaságos alkotás volt, mely az alapozási nehézségek ellenére 1894 februárja 1895 szeptembere között megépült.

Az állandó híd építése hozzájárult ahhoz, hogy 1895-ben a királyi város, Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgymező egyesült. A Duna-hídra vezető út miatti viták miatt a Szent Lőrinc utcában a Kis-Duna-híd csak 1896. február közepére készült el.

A híd első elpusztítása, újjáépítése /1919-1927/ és újbóli felrobbantása /1944/

1919 júliusában a párkányi oldal első hídnyílása robbanás következtében a vízbe zuhant.

A trianoni béke új országhatárt jelölt ki, így három nyílás Csehszlovákiához került. Ideiglenes gyalogátjáró épült. A Nemzetközi Duna Bizottság felszólítására 1921-ben ki-, illetve felemelték a sérült hídrészt, a végleges javítás azonban csak 1927-re lett kész, pedig 1923-tól Esztergom általános határátkelőhely lett. Előnyös volt viszont, hogy erre az időpontra átépítették vasbeton szerkezetűre a pályaszerkezetet, s a korábban sokat javított burkolat helyett aszfaltburkolat épült. 1938 után alapos hídvizsgálat és felújítási munkál folytak, ám 1944. december 26-án a híd középső három nyílását német alakulatok felrobbantották.

A Duna-híd építése elodázódott, de a megmaradt részek elbontása fel se merült. Katonai pontonhídépült kb. a régi hajóhíd helyén.

1945 októberében az orosz parancsnokság elbontotta a hadi hidat. A híd újjáépítési igényét 1945 májusában felmérték, a végleges határ kijelölésére való hivatkozással, a komárominál kisebb stratégiai jelentőség miatt az építést nem kezdték meg. 1961-ben a 4. számú pillért hajóütközés miatt az alapokig vissza kellett bontani, ami 1962-ben meg is történt. A pillér világítását 1965-ben 17 m magas rácsos oszlopokkal oldották meg. 1969-ben reményre adhatott okot, hogy 25 év után hajóvezetéses kompon kelhettek át a szomszédos országok lakosai. 1970-től több ízben felmerült a híd újjáépítésének igénye, 1973-ban Esztergom országgyűlési képviselője interpellált ez ügyben, az Uvaterv 500 ezer Ft-ért vállalta volna egy
tanulmányterv készítését.

Érdemleges civil kezdeményezés, rendszerváltás

1983-ban az újjáalakult Balassa Bálint Társaság és a Magyar Vízügyi Múzeum szervezésében több előadás hangzott el a Duna-híd múltjáról, újjáépítési lehetőségéről. Homor Kálmán és Reviczky János tanulmányt készített az újjáépítésre.

1986-ban a Közlekedési Minisztérium megrendelésére részletes tanulmány készült a Duna- és Tisza-hidak fejlesztésére: ebben 1996-2010 közöttre irányozták elő az esztergomi Duna-híd felszerkezetének újjáépítését. 1987-ben a magyar-csehszlovák tárgyalásokon érdemben volt szó a híd esetleges újjáépítéséről és távlatban a városon kívül építendő új hídról. A pillérek felhasználhatóságát is megvizsgálták, a Hídépítő Vállalat pedig felkérésre ajánlatot adott a pillérek elbontási költségére. 1989-ben Esztergom város megbízta a TETA tervező, tanácsadó szervezetet a magyar oldali hídszerkezet vizsgálatával, 1990-ben lakossági fórumon tárgyaltak a híd újjáépítéséről, ezen az eredeti alakban való építést javasolták.

Érdemi tárgyalások, a centenárium ígéretes éve, majd megtorpanás      

1991-ben az illetékesek az újjáépítendő hídnál figyelembe veendő hajózási vízszintről tárgyaltak, a következő években ez ügyben volt igazából vita, megegyezés csak 1999-ben történt. Ebben az évben Esztergomban tárgyalták meg az újjáépítés kérdéseit a magyar és szlovák szakemberek, sok tárgyalni való volt, hisz mindkét oldalon készültek érdekes megoldási javaslatok, ám kényszeredettnek, elfogadhatatlannak ítélték is, a minél kisebb költségre való törekvés miatt.

1993-ban a magyar oldalon - jelezve a szándékot - a közel 100 éves hídszerkezet korrózióvédelmi munkái elkezdődtek.

A BME Acélszerkezetek Tanszékén az újjáépítés részleteiről megállapodás született. Az Uvaterv felajánlotta, hogy ingyen elkészíti az újjáépítés tanulmánytervét.

Előrelépés, hogy Esztergom városrendezési tervébe bekerült a híd újjáépítése, s elkészült egy döntéselőkészítő tanulmány is az Uvatervnél. A határátkelést nemzetközivé léptették elő.

1995 januárjában újraalakult a Hídbizottság. Júniusra az Uvaterv elkészített egy megvalósíthatósági tanulmányt.

Szeptemberre elkészült a magyar-szlovák közös megvalósíthatósági előtanulmány, melyet szeptember 28-án /a híd születésnapján/ a két miniszter Brüsszelben támogatási kérelemként nyújtott be. Decemberben értesítették a kérelmezőket, hogy 5 millió eurós EU-támogatást kapnak a híd újjáépítésére.

1996-ban a magyar oldalon megtörtént az újjáépítés engedélyezését megelőző tervismertetés. A szlovák fél azonban a sürgetés ellenére sem írta alá az EU-val a támogatásról szóló megállapodást. Közben ugyanis folytak a tervezői munkák és levélváltások a hajózási vízszint ügyében. 1997-ben ugyan Hágában döntés született a vízlépcső ügyében, ez azonban érdemben nem oldotta meg a vízszint ügyében kialakult vitát. Megkezdődött a magyar oldali újjáépítés engedélyezési eljárása. Felerősödött a civil szervezetek újjáépítést szorgalmazó akciója pl.: átHÍDalás rendezvénysorozat, Valéria Napok stb.

Végre felső szinten is közös akarat a híd újjáépítésében

1998 novemberében az illetékes miniszterek tárgyalása végre rendezte az újjáépítés további menetét. 1999. január 11-én értékelték a magyar tervezők pályázatát, nyertes a Pont-Terv.

A tenderterv július hónapban elkészült. Augusztus 10-én a Duna.Kör írásba adta, hogy visszavonja a híd építése tárgyában benyújtott fellebbezést.

 Szeptember 16-án a két kormányfő aláírta a híd újjáépítéséről az egyezményt. December 22-én az EU és a Magyar Köztársaság aláírta a pénzügyi memorandumot. 2000. június 15-én jelent meg az ajánlati felhívás a Duna-híd építésére. Október 17-én ünnepélyes keretek közötti munkakezdés. November 17-én írták alá a kiviteli szerződést a nyertes GanzIS konzorciummal.

2001. október 11-én ünnepélyes keretek között átadták a hidat a forgalomnak, melyet több napon át rendezvények követtek.

Igazi ünnepély volt a Duna mindkét oldalán: 57 év után ismét állandó híd áll Esztergomnál.

2002 áprilisában emléktáblát helyeztek el a híd esztergomi oldalán Homor Kálmán és mindazok emlékére, akik különösen sokat tettek a híd újjáépítése érdekében.